El, s tova

A valósághű ulmi dereglye már messziről vonzza a tekintetet. Ez az egyszerű vízi jármű, melyen a hazánkba érkező német telepesek a Dunán útra kelve új hazájukba utaztak, a közelmúltban mindinkább a betelepítés szimbólumává vált.

Az első „El, s tova“ című állomáson, ún. botlatóköveken a körülbelül 400 ezer telepesből 16 fő névvel és a kivándorlása évével elevenedik meg. A felvésett származási és letelepedési helyeik jelzik a legjelentősebb magyarországi német származási és betelepítési területeket.

„Aki most megy Magyarországra, annak elérkezik az aranykor“, hangzik optimistán a 18. században Magyarországra kivándorolt telepesek egyik korabeli dalában, melyet az új hazába vezető úton énekeltek. A tábla és a kísérőfüzet segítségével bepillanthatunk az okokba, a veszteségekbe és a reményekbe is.

A táblán lévő rajz egy családot ábrázol, amely szimbolikusan, sok mindent hátrahagyva kilép a német óhazából, a régi közösségből, és bizalommal tekint egy új jövőbe, az új hazájára Magyarországon.

A kísérőfüzetben 18. századi levelekből vett idézeteket találunk, amelyeket német telepesek írtak az otthon maradottaknak, és amelyekben a magyarországi újrakezdésről számolnak be. Bizalom és honvágy, öröm és bánat, csalódottság és elégedettség – mindezek megtalálhatók az említett, gyönyörűen fogalmazott sorokban, melyek tükrében a mai olvasó képet kaphat a telepesek sorsáról, akik az új hazában új közösségeket hoztak létre.