MÓR

A tanösvény vezérmotívuma a szőlő. Nemcsak azért, mert évszázadokon át a szőlőtermesztés biztosította a helyi németek megélhetését és gyarapodását, hanem azért is, mert a szőlő – Mór méltán híres jelképe – és a városban élő németek története, kultúrája között világos párhuzamok vonhatók: ahogy a szőlőtőke is a gyökereire támaszkodva növekszik és erősödik, úgy fejlődtek az itt letelepedett németek is gyökereikre támaszkodva erőteljes közösséggé. Miképp a növényen új levelek sarjadnak, úgy építették a móriak a szőlőtermesztésből származó hasznot visszaforgatva a takaros házaikat és pincéiket. Ahogyan a szőlő a viharral dacolva indáival a karóba kapaszkodik, úgy találtak az emberek a helyi kapucinus rend tevékenykedése nyomán gazdasági és lelki támaszt. Miként a növény képes virágba borulni, úgy volt képes e közösség Magyarország-szerte jelentős szellemi nagyságokat adni. A móri németek vendégszeretete, gasztronómiája, visszafogott öltözködése és kultúrája a virágból kifejlődő gyümölcshöz hasonlatos. És ahogyan a növénynek állandó gondozásra, a gyökérnek állandó táplálékra van szüksége, úgy a hagyományok életben tartásának és továbbadásának a ma a városban élő utódok igyekezetére.