Semmiből semmi sem leszen

Azt tartják a magyarországi németekről, hogy szorgalmasak és takarékosak. A „Semmiből semmi sem leszen” című állomáson ez a minta, vagyis tulajdonképp alapbeállítottság, valamint a magyarországi németek körében ahhoz kapcsolódó értékrendszer mutatkozik be.

A tábla a szociális és foglalkozási struktúrát dolgozza fel. A három részre osztott szöveg és a hozzá párosított képek arról mesélnek, hogy a magyarországi németek jellemzően miként keresték meg a mindennapi betevőt 1945 előtt, 1945 és 1990 között, majd az 1990-es évektől kezdődően.

Szorgalom, takarékosság, piaci orientáció és a nemek közti nem szigorú munkamegosztás – ezeket a fő jellemzőket máig őrzik azok a régi, szájhagyomány útján átörökített szólások, melyeket rendszerint különböző háztartási textíliákon is megörökítettek, és most a kísérőfüzetből megismerhet az érdeklődő.

Ezen az állomáson két remek installáció fogadja a látogatókat. Egyrészt egy rendkívül értékes írott és egyben kordokumentum: Johann Steglicz bajai fazekas iparoslegény vándorkönyve, aki 1840-ben többéves vándorútra ment, hogy gyarapítsa, tökélesítse ismereteit. Az eredeti kézírás mai átiratából kiterjedt vándorútja tárul elénk.

Az állomáson továbbá egy festett faládát is találunk – mi magunk kézművesládának nevezzük –, amely remek példája a régi és új ötvözetének: A láda hat magyarországi német kézműves mesterség eredeti eszközeit tartalmazza, de egyben napelemmel ellátott „okosláda“ is.