Ha ellátogatnak a sombereki német nemzetiségi tanösvényhez, interaktív táblák és egyéb elemek segítségével ismerhetik meg a falu nemzetiségi összetételét, az ottani németség történetét és jelenét. Emellett pedig olyan izgalmas információkkal is gazdagodhatnak, amelyekből megtudhatják, mi köze a templom harangjainak a kommunikációhoz, illetve hogyan segítette a falu egykori bárónője települése egyszerű lakosságát. Arra is fény derül, hogy ki az az országosan is elismert író, aki sombereki német nemzetiségi család sarjaként e településen töltötte gyermekéveit.

Áldás, avagy az isteni gondviselés ajándéka; alázat, avagy az Istenbe vetett hit és vallásosság; tehetség, amit a születésünk óta magunkban hordozunk; kitartás, amire a család nevelt bennünket; hozzáállás, ahogyan a dolgunkat végezzük; érték, amit az életben fontosnak tartunk; és hála, az, hogy semmit nem veszünk természetesnek: az ösvényt végigjárva a nádasdi néplélek e hét kulcsfogalmával ismerkedhetünk meg, mégpedig a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Megtudhatjuk többek között, hogy voltak idők, amikor a faluban egyszerre 41 kőfaragó dolgozott, vagy hogy az egykori javasasszony mely gyógymódokkal küzdött bizonyos súlyos gyermekbetegségek ellen. „Ma már hálát adtál?” – az egyik állomáson például ezt a kérdést szegezik a látogatónak, gondolkodásra késztetve őt arról, hogy a nádasdiak hálával teli, istenfélő beállítottsága vajon milyen hatással lehetett az egyénre és a közösségre. Aki bejárja a tanösvényt, az bizonyára nem csak információkkal, de lelkiekben is gazdagodik.

A faluközösség egykor szakma, szociális státusz, vagyon és iskolai végzettség szerint több csoportra oszlott, és ez a differenciálódás megmutatkozott a férfiak legfontosabb szabadidős tevékenységének helyszíneiben is: minden csoportnak megvolt ugyanis a saját kocsmája. A Csolnok központjában lévő nyolc állomásos tematikus út vezérmotívuma épp erre utal: a helyi kocsmákon és azok társadalmi szerepén keresztül mutatja be a faluban élő németséget. A tanösvényt bejárók számos különleges történettel gazdagodhatnak – megismerhetnek többek között egy különleges helyi felnőtté válási beavatást is –, a kísérőfüzet és az állomásokon található installációk révén átfogó képet kaphatnak a helyi németség történetéről és kultúrájáról.

A történelmi kisváros, Mohács német nemzetiségi jellege jelentős. Ez azonban némileg eltér a környékbeli falvakétól: egyrészt mert a helyi németség életét nagyban meghatározta a Duna közelsége, másrészt mivel a városban a környező sváb falvak jellegzetességeinek izgalmas szintézise figyelhető meg. 

A tanösvény mondanivalója két szintet foglal magában: minden állomáson egy-egy helybéli személyiség történetén keresztül mutatja be a települési jellegzetességeket.

Pécsvárad ezer esztendeje a Zengővidék központja.

Ebből a megállapításból olyan tények következnek, amelyek meghatározzák a város és lakóinak történetét, és megmagyarázzák a pécsváradi németség sajátos jellemzőit. 

A tanösvény hét állomása azokon a városrészeken vezet át, ahol a németek évszázadok óta jelen vannak. Emlékhelyeket köt össze, rejtett kincseket is bemutat. A tábla, annak helye és a kísérőfüzet együtt közvetítik a teljes történetet, amit interaktív elemek, letölthető munkafüzet és hang- és képanyag tesznek teljessé. Ez utóbbi QR-kódok segítségével érhető el és folyamatosan bővül, frissül a tartalom.  

Kellemes felfedezőutat kívánunk!

A szekszárdi németek sajátos városi-polgári életmódjukkal, erős közösségi kötődésükkel és munkakultúrájukkal egyfajta példakép-szerepet töltöttek be. A városban sétálva számos emléket találunk, amelyet a magyarországi németek hagytak maguk után: sok-sok épület tanúskodik egykori és jelenleg élő magyarországi német származású személyiségek munkásságáról, a belváros arculatát pedig számos német szakember tevékenysége alakította. Mindemellett Szekszárd polgárainak és a környező települések lakosságának többszáz esztendős együttélése is jelentősen hozzájárult a város méltán jó hírnevéhez.

A tanösvény vezérmotívuma a szőlő. Nemcsak azért, mert évszázadokon át a szőlőtermesztés biztosította a helyi németek megélhetését és gyarapodását, hanem azért is, mert a szőlő – Mór méltán híres jelképe – és a városban élő németek története, kultúrája között világos párhuzamok vonhatók. Ahogy a szőlőtőke is a gyökereire támaszkodva növekszik és erősödik, úgy fejlődtek az itt letelepedett németek is gyökereikre támaszkodva erőteljes közösséggé. Miképp a növényen új levelek sarjadnak, úgy építették a móriak a szőlőtermesztésből származó hasznot visszaforgatva a takaros házaikat és pincéiket. Ahogyan a szőlő a viharral dacolva indáival a karóba kapaszkodik, úgy találtak az emberek a helyi kapucinus rend tevékenykedése nyomán gazdasági és lelki támaszt. Miként a növény képes virágba borulni, úgy volt képes e közösség Magyarország-szerte jelentős szellemi nagyságokat adni. A móri németek vendégszeretete, gasztronómiája, visszafogott öltözködése és kultúrája a virágból kifejlődő gyümölcshöz hasonlatos. És ahogyan a növénynek állandó gondozásra, a gyökérnek állandó táplálékra van szüksége, úgy a hagyományok életben tartásának és továbbadásának a ma a városban élő utódok igyekezetére.

Köztudott, hogy a 18. század során Magyarországra betelepülő németek számára különösen fontos volt, hogy az új hazájukban, településükön meglegyen „a négy W: azaz a Wasser/víz, a Wald/erdő, a Weinberg/szőlőhegy és a Wiese/mező”. Nyergesújfalun ezt a helyi németek ősei mind megtalálták és meg is őrizték. Van vizük, hisz a városuk a Duna mellett fekszik, rendelkeznek erdőkkel, mezőkkel és még egy pincefaluval is.
Elődeik szorgalmasak, takarékosak, észszerűek, nyitottak és kreatívok voltak. Az elmúlt 300 évben olyan értékeket teremtettek meg, olyan szokásokat és hagyományokat valósítottak meg, melyekre a mai napig büszkék a település lakosai. A tanösvény állomásai ezeket az értékeket ismerteti meg az oda látogatókkal, miközben megelevenedik a múlt.