A pilisszentiváni német nemzetiségi tanösvényt végigjárókat egy képzeletbeli, hétfős család vezeti. A „sváb” háznép valamennyi tagja egy-egy erényt testesít meg: a fiatal lány, Anna, például a tisztaságot, Theresia, a nagymama, a türelmet, a kisfiú, Nikolaus a mértékletességet. Jöjjön el Ön is, ismerje meg a tanösvény-állomásokon elhelyezett táblák segítségével a képzeletbeli család összes tagját! Garantáltan sok érdekességet tudhat meg a pilisszentiváni németek múltjáról és jelenéről, valamint mindazokról az értékekről, amelyek életük minden mozzanatát meghatározták.

A sombereki német nemzetiségi tanösvényen végigmenve modern, interaktív táblák és egyéb elemek segítségével ismerhetjük meg a falu nemzetiségi összetételét, az ottani németség történetét és jelenét, emellett pedig olyan izgalmas információkkal is gazdagodhatunk, amelyekből megtudhatjuk, mi köze a templom harangjainak a kommunikációhoz, hogyan segítette a falu egykori bárónője települése egyszerű lakosságát, valamint, hogy vajon ki az az országosan is elismert író, aki sombereki német nemzetiségi család sarjaként e településen töltötte gyermekéveit.

Joggal tartja úgy egy német mondás: „A fa az ember egyik legjobb barátja.” Hagyományos paraszti közösségekre ez fokozottan érvényes, így a kis baranyai falura, Fekedre is. Az itteni németség életének szinte nem volt olyan területe, amelyben a fa nem játszott szerepet. A környező erdők fáit sokrétűen hasznosították: építő- és tüzelőanyagként, ételeik elkészítéséhez és tartósításához, használati tárgyaik, szerszámaik alapanyagaként, sőt még ruházkodásukban is jutott szerep a fának. Végigkísérte életüket a bölcsőtől a menyasszonyi ládán át a koporsóig. A „fa” szimbolikus értelemben is rendkívül szerteágazó jelentésű, gondoljunk csak a családfa, gyökerek, évgyűrűk szavakra, melyek szintén megjelennek a tanösvény állomásain.

Áldás, avagy az isteni gondviselés ajándéka; alázat, avagy az Istenbe vetett hit és vallásosság; tehetség, amit a születésünk óta magunkban hordozunk; kitartás, amire a család nevelt bennünket; hozzáállás, ahogyan a dolgunkat végezzük; érték, amit az életben fontosnak tartunk; és hála, az, hogy semmit nem veszünk természetesnek: az ösvényt végigjárva a nádasdi néplélek e hét kulcsfogalmával ismerkedhetünk meg, mégpedig a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Megtudhatjuk többek között, hogy voltak idők, amikor a faluban egyszerre 41 kőfaragó dolgozott; vagy hogy az egykori javasasszony mely gyógymódokkal küzdött bizonyos súlyos gyermekbetegségek ellen. „Ma már hálát adtál?” – az egyik állomáson például ezt a kérdést szegezik a látogatónak, gondolkodásra késztetve őt arról, hogy a nádasdiak hálával teli, istenfélő beállítottsága vajon milyen hatással lehetett az egyénre és a közösségre. Aki bejárja a tanösvényt, az bizonyára nem csak információkkal, de lelkiekben is gazdagodik.

A faluközösség egykor szakma, szociális státusz, vagyon és iskolai végzettség szerint több csoportra oszlott, és ez a differenciálódás megmutatkozott a férfiak legfontosabb szabadidős tevékenységének helyszíneiben is: minden csoportnak megvolt ugyanis a saját kocsmája. A Csolnok központjában lévő nyolc állomásos tematikus út vezérmotívuma épp erre utal: a helyi kocsmákon és azok társadalmi szerepén keresztül mutatja be a faluban élő németséget. A tanösvényt bejárók számos különleges történettel gazdagodhatnak – megismerhetnek többek között egy különleges helyi felnőtté válási beavatást is –, és a kísérőfüzet és az állomásokon található installációk révén átfogó képet kaphatnak a helyi németség történetéről és kultúrájáról.