Ha ellátogatnak a sombereki német nemzetiségi tanösvényhez, interaktív táblák és egyéb elemek segítségével ismerhetik meg a falu nemzetiségi összetételét, az ottani németség történetét és jelenét. Emellett pedig olyan izgalmas információkkal is gazdagodhatnak, amelyekből megtudhatják, mi köze a templom harangjainak a kommunikációhoz, illetve hogyan segítette a falu egykori bárónője települése egyszerű lakosságát. Arra is fény derül, hogy ki az az országosan is elismert író, aki sombereki német nemzetiségi család sarjaként e településen töltötte gyermekéveit.

Áldás, avagy az isteni gondviselés ajándéka; alázat, avagy az Istenbe vetett hit és vallásosság; tehetség, amit a születésünk óta magunkban hordozunk; kitartás, amire a család nevelt bennünket; hozzáállás, ahogyan a dolgunkat végezzük; érték, amit az életben fontosnak tartunk; és hála, az, hogy semmit nem veszünk természetesnek: az ösvényt végigjárva a nádasdi néplélek e hét kulcsfogalmával ismerkedhetünk meg, mégpedig a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Megtudhatjuk többek között, hogy voltak idők, amikor a faluban egyszerre 41 kőfaragó dolgozott, vagy hogy az egykori javasasszony mely gyógymódokkal küzdött bizonyos súlyos gyermekbetegségek ellen. „Ma már hálát adtál?” – az egyik állomáson például ezt a kérdést szegezik a látogatónak, gondolkodásra késztetve őt arról, hogy a nádasdiak hálával teli, istenfélő beállítottsága vajon milyen hatással lehetett az egyénre és a közösségre. Aki bejárja a tanösvényt, az bizonyára nem csak információkkal, de lelkiekben is gazdagodik.

A faluközösség egykor szakma, szociális státusz, vagyon és iskolai végzettség szerint több csoportra oszlott, és ez a differenciálódás megmutatkozott a férfiak legfontosabb szabadidős tevékenységének helyszíneiben is: minden csoportnak megvolt ugyanis a saját kocsmája. A Csolnok központjában lévő nyolc állomásos tematikus út vezérmotívuma épp erre utal: a helyi kocsmákon és azok társadalmi szerepén keresztül mutatja be a faluban élő németséget. A tanösvényt bejárók számos különleges történettel gazdagodhatnak – megismerhetnek többek között egy különleges helyi felnőtté válási beavatást is –, a kísérőfüzet és az állomásokon található installációk révén átfogó képet kaphatnak a helyi németség történetéről és kultúrájáról.

A történelmi kisváros, Mohács német nemzetiségi jellege jelentős. Ez azonban némileg eltér a környékbeli falvakétól: egyrészt mert a helyi németség életét nagyban meghatározta a Duna közelsége, másrészt mivel a városban a környező sváb falvak jellegzetességeinek izgalmas szintézise figyelhető meg. 

A tanösvény mondanivalója két szintet foglal magában: minden állomáson egy-egy helybéli személyiség történetén keresztül mutatja be a települési jellegzetességeket.

Pécsvárad ezer esztendeje a Zengővidék központja.

Ebből a megállapításból olyan tények következnek, amelyek meghatározzák a város és lakóinak történetét, és megmagyarázzák a pécsváradi németség sajátos jellemzőit. 

A tanösvény hét állomása azokon a városrészeken vezet át, ahol a németek évszázadok óta jelen vannak. Emlékhelyeket köt össze, rejtett kincseket is bemutat. A tábla, annak helye és a kísérőfüzet együtt közvetítik a teljes történetet, amit interaktív elemek, letölthető munkafüzet és hang- és képanyag tesznek teljessé. Ez utóbbi QR-kódok segítségével érhető el és folyamatosan bővül, frissül a tartalom.  

Kellemes felfedezőutat kívánunk!

A szekszárdi németek sajátos városi-polgári életmódjukkal, erős közösségi kötődésükkel és munkakultúrájukkal egyfajta példakép-szerepet töltöttek be. A városban sétálva számos emléket találunk, amelyet a magyarországi németek hagytak maguk után: sok-sok épület tanúskodik egykori és jelenleg élő magyarországi német származású személyiségek munkásságáról, a belváros arculatát pedig számos német szakember tevékenysége alakította. Mindemellett Szekszárd polgárainak és a környező települések lakosságának többszáz esztendős együttélése is jelentősen hozzájárult a város méltán jó hírnevéhez.

A tanösvény vezérmotívuma a szőlő. Nemcsak azért, mert évszázadokon át a szőlőtermesztés biztosította a helyi németek megélhetését és gyarapodását, hanem azért is, mert a szőlő – Mór méltán híres jelképe – és a városban élő németek története, kultúrája között világos párhuzamok vonhatók. Ahogy a szőlőtőke is a gyökereire támaszkodva növekszik és erősödik, úgy fejlődtek az itt letelepedett németek is gyökereikre támaszkodva erőteljes közösséggé. Miképp a növényen új levelek sarjadnak, úgy építették a móriak a szőlőtermesztésből származó hasznot visszaforgatva a takaros házaikat és pincéiket. Ahogyan a szőlő a viharral dacolva indáival a karóba kapaszkodik, úgy találtak az emberek a helyi kapucinus rend tevékenykedése nyomán gazdasági és lelki támaszt. Miként a növény képes virágba borulni, úgy volt képes e közösség Magyarország-szerte jelentős szellemi nagyságokat adni. A móri németek vendégszeretete, gasztronómiája, visszafogott öltözködése és kultúrája a virágból kifejlődő gyümölcshöz hasonlatos. És ahogyan a növénynek állandó gondozásra, a gyökérnek állandó táplálékra van szüksége, úgy a hagyományok életben tartásának és továbbadásának a ma a városban élő utódok igyekezetére.